-"Tessék?"-vettem fel nyugodtan...A telefon másik végében nagyon dühös lehetett
-"Most azonnal visszajössz Mystic Fallsba"-magyarázta idegesen
-"Hiányzik az árnyékom?"-kérdeztem hiszen én otthon olyan voltam mint valami szellem egy árnyékkal
-"Mark mondta...."-vett egy mély levegőt...Én pajzzsal vontam körbe magam így nem halhatták hogy miről beszélek vele...
-"Ő elhiszem hogy mindent elmondott"-magyaráztam most nem akartam jobban bele menni a részletekbe hiszen nem akarok árulkodni-"Amúgy is tudok magamra vigyázni"-magyaráztam nyugodtan
-"Azt elhiszem...de jobb ha a közelembe vagy"-magyarázta ez jól esett hogy azt mondta...
-"Hamarosan a közeledbe leszek"-magyaráztam nyugodtan...Majd letettem a telefont...Meglepődtem hogy Klaus aggódik értem vagyis inkább egy kicsit hiányzok neki...Csend lett öt percig...Silas nem értette hogy miért nem hallotta mit mondtam Klausnak a gondolataiból kivéve...
-"Miért nem hallottam hogy mit beszélsz a Klaussal?"-kérdezte a visszapillantóba bele nézve...Az út alatt többször is bele nézett ami egy kicsit furcsán érintett...
-"Annak megvan a konkrét válasza"-magyaráztam...Damon ezen majdnem elnevette magát...
-"Komolyan kérdeztem"-magyarázta
-"Miért árulnám el neked?"-kérdeztem érthetetlenül...
-"Csak"-mondta nyugodtan....De közben idegesítette...Nem értette miért nem mondom el...Majd megállt egy benzinkút előtt...Kiszálltam Silas bement a kútra biztos megcsapolja a eladóst.....Majd Damon is...
-"Szerinted hova megyünk?"-kérdezte rám nézve
-"Fogalmam sincs róla"-feleltem a kérdésére...
-"A fejéből nem tudtad ki turkálni hova megyünk?"-kérdezte
-"Máshol jár mindig a gondolata..."-folytattam
-"Máshol...vagy valakin?"-kérdezte meregetve a szemét..
-"Az utolsó"-mondtam ki végül az igazat...
-"Kitalálom"-jött közelebb...-"Rajtad..."-magyarázta mintha ez fájna neki
-"Eltaláltad"-mondtam nyugodtan
-"Stefanra emlékeztetett....csak ő egy kicsit bunkób"-magyaráztam
-"Meg 2000 éves asszem"-nézett rám
-"Az öcsém ő mellette egy angyal"-dicsérte Stefant
-"Csak nem rád tört a szeretet kimutatása fázis?"-kérdeztem mosolyogva már majdnem nevetve
-"Hidd el hogy van ilyen képességem is...nemcsak te vagy szupermen"-vágta rá egyből..-"Amúgy meg mit akart Klaus?"-kérdezte....Ekkor megcsapta az orromat a vér szaga..Az adrenalin szintem felszökött..De nagy nehezen lenyugodtam kontrolláltam magam..
-"Aggódott hogy hol vagyok....tudod az elmondott nekik mindent"-magyarázta
-"Az....vagyis Mark?"-kérdezte
-"De azt kifelejtette hogy ok nélkül meg vert téged"-folytattam...Majd hallottam becsukódni az ajtót..
-"Hány embert öltél meg?"-kérdezte Damon Silastól flegmán
-"Mindenki életben van csak ittam egy két kortyot"-magyarázta túlságosan nyugodtan...A vér szag nem erről mutatkozott...
-"Nekem olyan mindegy"-mondta lazán Damon majd beült...Majd eltelt tíz perc amikor megszólalt Silas de nem értetem mit mondott....
-"Ismeritek ezt a viccet?"-kérdezte nem tudtam hogy mit akar mondani
Kop kop!
Kop kop! Ki az?.A Mayor...
Ki az a Mayor?
Damon furcsán nézett rá...Majd kérdezni kezdett..
Nos ki?
Senki sem! Ez a vicc!
Senki sem mert én megöltem a Mayort....
Ez a vicc egy kicsit kiborító volt...De azért be kell vallani elég jó...
-"Egész jó volt"-magyaráztam
-"Jah körülbelül 50 évvel ezelőtt is elmondta"-vágta rá Damon...-"Akkor valahogy unalmasabb volt"-mosolygott
-"Tudok még ilyent"-magyarázta Silas mosolyogva
-"Köszönjük ez az egy elég volt"-jelentettem ki nyugodtan....Majd már épp sötétedni kezdett amikor lekanyarodtunk egy földes útra...Volt ott vonat sín és egyéb tragacs autó lerakva..Majd megpillantottam hogy nem is kevés ember imátkozik vagy mit csinál...Varázsigéket mormoltak...
-"Vándorok?"-kérdezte Damon-"Ezért kellett ide utaznunk?"-kérdezte kiakadva
-"Nyugalom...ti vagytok a bizonyítékaim"-magyarázta Silas
-"Pontosan mire is?"-kérdeztem
-"Arra hogy te élsz..."-nézett rám ismét...
-"Te pedig abban hogy te vagy az ő védelmezője"-magyarázta nagy boldogan...
-"Remek"-fakadt ki Damon.....Majd Silas megállt az autóval...Majd kiszállt és mi is utána...
-"Kik azok a vándorok?"-kérdeztem Damontól-"Hogy értette hogy te vagy a védelmezőm?"-mosolyogtam
-"Nyilván féltékeny rám"-mosolygott...Én ezen felhúztam a szemöldököm majd elmosolyodtam...Bementünk valami kuckó szerű házba vagy vasúti kocsiba...
-"Íme itt vannak drága barátaink"-magyarázta egy ismeretlen fazon-"Habár megkésve kissé"-mosolygott még mindig
-"Bocsánat a késésért"-magyarázta Silas....A gondolatait vettem le a férfinak..."Végre eljött ő a táltos a vámpírok a vérfarkasok és az ellenségeink a boszorkányok annyira óvott táltosa"....A kezemre néztem eleredt rajta a vér...Majd csöpögni kezdett szépen a földre...Silas és Damon is észre vette...De én nem foglalkoztam vele hiszen a gondolatai lefoglaltak a férfinak...Körülötte legalább harmincan vagy negyvenen álltak...
-"Testvéreim íme elérkezett ő hozzánk akit annyira vártunk"-nézett rám...-"Tiszteljük meg annyival hogy fejet hajtunk előtte"-mondta és erre letérdelt majd a többi is..
-"Ezek meg mi a fenét csinálnak?"-súgta oda Damon a fülembe
-"Fogalmam sincs"-magyaráztam....A kezemre néztem és ekkor a furcsa össze vissza vonalakból egy csillag alak jött ki amely nagyon szép volt mint egy tetoválás...Majd elkezdtek varázsigét mormolni vagy nem is tudom hogy mit...Aztán öt perc múlva csend lett...Rámnéztek mintha szót szeretnének tőlem hallani...
-"Köszönöm ezt a furcsa de mégis megtiszteltető üdvözlést"-magyaráztam
-"Mi köszönjük hogy eljöttél hozzánk"-magyarázta ismét a férfi olyan mintha ő lenne a szóvivő...Majd a gondolataiba turkáltam..."Remélem szövetkezik ellenünk a boszorkányok ellen"-gondolta magában nyersen...
-"Mit szeretnétek tőlem?"-kérdeztem
-"Hogy állj mellénk egy háborúba.."-kért meg-"Tartozol ennyivel hogy annyi áldozatot kaptál tőlünk"-magyarázta
-"Sem a boszorkányok vérfakarkasok vámpírok ellen nem vagyok...én inkább maradnék független"-jelentettem ki...Majd ismét el kezdtek mormolni csehül azt hiszem...Körbe vontam magam Damont na jó még Silast is a pajzzsal...A varázsige közepén megálltak..
-"Miért véded a két melletted állót?"-nézett rám ismét a férfi
-"Velük jöttem.......és ösztönöm hogy megvédjek másokat az ismeretlen mágia elől"-magyaráztam
-"Ez nem ismeretlen mágia"-jelentette ki-"Ez az a mágia amely el lett nyomva és felejtve 2000 évvel ezelőtt"-magyarázta....Ezzel elterelte a gondolataimat...A pajzs behúzódott és nem tudtam megállítani egy nagyobb támadást amelytől mind hárman elvesztettük az eszméletünket és össze rogytunk...Még Silas is...Amit furcsálltam...Ismét beugrott egy álom kép amiben egy lány fut fut és csak fut...De azt nem láttam hogy ki elől...Ám magamra ismertem..Nem mostani emlék lehetett egy 16.századi azt hiszem...Habár nem tudom..Aztán egyszer csak az a valami vagy valaki útól ért...
Majd felébredtem...A két karomon az ér el volt vágva...
-"Mit csinálnak velem?"-kérdezte...Ám amikor megláttam Silast és Damont kikötözve egy ágyon rám tőrt az ideg...
-"Ti aztán nem féltek semmitől"-magyaráztam a kezem hátul össze volt kötve...Amikor pedig kimentek a sötét éjszakába...Szépen elkezdtem kihúzni a kezem a kötélből...Fájt és a bőr is letépődött a kezemen de hamar visszanőtt...
-"Mit csinálsz?"-kérdezte Silas
-"Nem maradok az örültekkel"-fejeztem ki magam bölcsen..Ám ez tényleg igaz volt...Majd ösztönösen megfordultam mivel észleltem hogy áll mögöttem valaki...Neki dobtam a falnak és ott is maradt...Majd először természetesen Damont utána pedig nagy nehezen Silast is kiszabadítottam...
-"Ezért kellett ide hozni?"-kérdeztem ránézve
-"Csak azt hittem hogy titeket fognak bántani"-jelentette ki nyugodtan
-"Úgy látszik a világ legerősebb helyesbítek legöregebb halhatatlan lényével is szembe szálltak"-magyaráztam
-"Most már haza mehetünk?"-kérdeztem tőle amikor felsegítettem...
-"Mostmár igen"-magyarázta-"De még meg kell őket ölnöm"-jelentette ki ismét
-"Ne bántsd őket"-kértem meg
-"Miért vagy velük elnéző?"-kérdezte Damon-"Hiszen az előbb istenítettek most meg kikötöztek"-magyarázta
-"Csak ne kérlek"-kértem meg...Erre engedett....Remek! Beültünk a kocsiba és hazafelé hajtottunk...Másnap délutánra haza is értünk...Először természetesen engem majd utána Damont vitte haza..Nem tudom mire volt jó ez az út..Mit akart ezzel Silas elérni?...Benyitottam az ajtón..Hogy miért nem engedtem hogy megölje őket? Nyomos okom volt rá...Kezdve azzal hogy miattuk élhetek 9 életet még...A saját testembe...Nem tudom hogy ez az áldozat mire jó de az biztos hogy sokkal tartozom nekik...Hogyan adhatnám vissza?...Ezen törtem a fejem majd felfelé indultam...
-"Máris megjöttél?"-kérdezte Vivi sejtelmesen a nappaliból...Ott ült még Klaus Mark és Rebekah is...
-"Mi tartott ilyen sokáig?"-kérdezte Rebekah
-"Csak annyi hogy eszméletlenül feküdtünk...három négy órát"-mondtam nyugodtan miközben neki dőltem az ajtónak a tokjának...
-"Ezt hogy érted?"-nézett rám Klaus mintha tényleg féltene
-"Elvonták a figyelmem és sikerült a fejünkbe mászniuk"-magyaráztam-"Majd megkötözve keltünk fel"-mondtam
-"Boszorkányok voltak?"-kérdezte Vivi
-"Vándorok"-mondtam nyugodtan...
-"Nem másztak bele a fejedbe?"-jött oda Klaus és fogta meg a fejem
-"Dehogy..."-furcsállottam hogy ezt mondta-"Ők akarták hogy velük szövetkezzek"-magyaráztam
-"És?"-kérdezte Klaus majd arrébb állt-"Te hősies módon megölted őket?"-kérdezte mosolyogva
-"Az legyen mindegy"-mondtam nyugodtan...
-"Jól van"-mosolygott Kluas
Furcsán viselkedtek az egyszer biztos ám egyszer elkaptam egy gondolatot Vivi fejében hogy mi a helyzet a New Orleansi boszorkányoknál...Más semmi érdekes nem volt jól titkolják az egyszer biztos..Majd megrezzent a telefonom...
"Este nyolckor találkozzunk a Grilbbe"....Írta Elena...."Ott leszek" válaszoltam...Majd lecsúsztattam a zsebembe a telefont és egy papírt találtam benne amely össze volt gyűrődve..
A vándorok nem fognak téged békén hagyni!! Sajnálom! Amy
Az írás furcsa volt nem nagyon tudhat a hölgy angolul...Biztos amikor nem voltam az eszméletemnél akkor tette bele a zsebembe...Majd vissza csúsztattam a zsebembe...Mindenki furcsán nézett rám...Én magam is meg voltam zavarodva majd felfelé indultam és elfeküdtem az ágyamon féltem elaludni féltem attól hogy mi lesz ha felkelek vagy ki vagy kik fognak megjelenni az álmomban...De egyszer ennek a pillanatnak is el kell jönnie..Hiába van délután rá szorulok a pihenésre...Amint elaludtam nyugodalom jelent meg...A paradicsomban éreztem magam..Mindaddig míg arra fel nem keltem hogy valaki becsapja az ajtót...Valaki nagyon ideges lehet jelentettem ki magamban...Majd helyrehoztam magam és lementem..Csak Mark és Rebekah ült a nappaliba...Társalogtak..Ami engem nem igazán hatott meg...
-"Hova mész?"-kérdezte Rebekah amikor kifelé mentem volna az ajtón...
-"Vacsorázni"-mondtam hiszen még csak este hét óra van....Majd becsuktam az ajtót...
-"Hát te?"-lepődtem meg amikor megpillantottam Damont kinlódni a ház előtt a fejét vakarta és elég ideges volt
-"Nem mentél el?"-kérdezte miközben megölelt
-"Miért mentem volna? és pontosan hova?"-mosolyogtam amikor elengedett...
-"Azok bent ketten azt mondták"-nézett a házra
-"Mindegy mit mondtak"-magyaráztam -"Csak idegesíteni akartak téged"-mondtam
-"Hova mész?"-kérdezte
-"A Grillbe vacsorázni"-magyaráztam
-"Meghívhatlak esetleg egy pohár frissítőre?"-kacsintott
-"Miért ne"-feleltem rá...Gyalog elindultunk a Salvatore ház felé...Valamiért furcsának éreztem ezt a helyzetet, és Damon reakciója is meglepett amikor megviccelték azzal hogy elmentem..Ám jól is esett egyben...Markkal és Rebekahval nem is foglalkozok...Amikor beértünk a Salvatore házba az üres volt meglepően sem Elena sem Stefan nem voltak otthon...
KÖSZÖNÖM HOGY ELOLVASTAD...JELEZD HOGY ITT VOLTÁL! <3
-"Egész jó volt"-magyaráztam
-"Jah körülbelül 50 évvel ezelőtt is elmondta"-vágta rá Damon...-"Akkor valahogy unalmasabb volt"-mosolygott
-"Tudok még ilyent"-magyarázta Silas mosolyogva
-"Köszönjük ez az egy elég volt"-jelentettem ki nyugodtan....Majd már épp sötétedni kezdett amikor lekanyarodtunk egy földes útra...Volt ott vonat sín és egyéb tragacs autó lerakva..Majd megpillantottam hogy nem is kevés ember imátkozik vagy mit csinál...Varázsigéket mormoltak...
-"Vándorok?"-kérdezte Damon-"Ezért kellett ide utaznunk?"-kérdezte kiakadva
-"Nyugalom...ti vagytok a bizonyítékaim"-magyarázta Silas
-"Pontosan mire is?"-kérdeztem
-"Arra hogy te élsz..."-nézett rám ismét...
-"Te pedig abban hogy te vagy az ő védelmezője"-magyarázta nagy boldogan...
-"Remek"-fakadt ki Damon.....Majd Silas megállt az autóval...Majd kiszállt és mi is utána...
-"Kik azok a vándorok?"-kérdeztem Damontól-"Hogy értette hogy te vagy a védelmezőm?"-mosolyogtam
-"Nyilván féltékeny rám"-mosolygott...Én ezen felhúztam a szemöldököm majd elmosolyodtam...Bementünk valami kuckó szerű házba vagy vasúti kocsiba...
-"Íme itt vannak drága barátaink"-magyarázta egy ismeretlen fazon-"Habár megkésve kissé"-mosolygott még mindig
-"Bocsánat a késésért"-magyarázta Silas....A gondolatait vettem le a férfinak..."Végre eljött ő a táltos a vámpírok a vérfarkasok és az ellenségeink a boszorkányok annyira óvott táltosa"....A kezemre néztem eleredt rajta a vér...Majd csöpögni kezdett szépen a földre...Silas és Damon is észre vette...De én nem foglalkoztam vele hiszen a gondolatai lefoglaltak a férfinak...Körülötte legalább harmincan vagy negyvenen álltak...
-"Testvéreim íme elérkezett ő hozzánk akit annyira vártunk"-nézett rám...-"Tiszteljük meg annyival hogy fejet hajtunk előtte"-mondta és erre letérdelt majd a többi is..
-"Ezek meg mi a fenét csinálnak?"-súgta oda Damon a fülembe
-"Fogalmam sincs"-magyaráztam....A kezemre néztem és ekkor a furcsa össze vissza vonalakból egy csillag alak jött ki amely nagyon szép volt mint egy tetoválás...Majd elkezdtek varázsigét mormolni vagy nem is tudom hogy mit...Aztán öt perc múlva csend lett...Rámnéztek mintha szót szeretnének tőlem hallani...
-"Köszönöm ezt a furcsa de mégis megtiszteltető üdvözlést"-magyaráztam
-"Mi köszönjük hogy eljöttél hozzánk"-magyarázta ismét a férfi olyan mintha ő lenne a szóvivő...Majd a gondolataiba turkáltam..."Remélem szövetkezik ellenünk a boszorkányok ellen"-gondolta magában nyersen...
-"Mit szeretnétek tőlem?"-kérdeztem
-"Hogy állj mellénk egy háborúba.."-kért meg-"Tartozol ennyivel hogy annyi áldozatot kaptál tőlünk"-magyarázta
-"Sem a boszorkányok vérfakarkasok vámpírok ellen nem vagyok...én inkább maradnék független"-jelentettem ki...Majd ismét el kezdtek mormolni csehül azt hiszem...Körbe vontam magam Damont na jó még Silast is a pajzzsal...A varázsige közepén megálltak..
-"Miért véded a két melletted állót?"-nézett rám ismét a férfi
-"Velük jöttem.......és ösztönöm hogy megvédjek másokat az ismeretlen mágia elől"-magyaráztam
-"Ez nem ismeretlen mágia"-jelentette ki-"Ez az a mágia amely el lett nyomva és felejtve 2000 évvel ezelőtt"-magyarázta....Ezzel elterelte a gondolataimat...A pajzs behúzódott és nem tudtam megállítani egy nagyobb támadást amelytől mind hárman elvesztettük az eszméletünket és össze rogytunk...Még Silas is...Amit furcsálltam...Ismét beugrott egy álom kép amiben egy lány fut fut és csak fut...De azt nem láttam hogy ki elől...Ám magamra ismertem..Nem mostani emlék lehetett egy 16.századi azt hiszem...Habár nem tudom..Aztán egyszer csak az a valami vagy valaki útól ért...
Majd felébredtem...A két karomon az ér el volt vágva...
-"Mit csinálnak velem?"-kérdezte...Ám amikor megláttam Silast és Damont kikötözve egy ágyon rám tőrt az ideg...
-"Ti aztán nem féltek semmitől"-magyaráztam a kezem hátul össze volt kötve...Amikor pedig kimentek a sötét éjszakába...Szépen elkezdtem kihúzni a kezem a kötélből...Fájt és a bőr is letépődött a kezemen de hamar visszanőtt...
-"Mit csinálsz?"-kérdezte Silas
-"Nem maradok az örültekkel"-fejeztem ki magam bölcsen..Ám ez tényleg igaz volt...Majd ösztönösen megfordultam mivel észleltem hogy áll mögöttem valaki...Neki dobtam a falnak és ott is maradt...Majd először természetesen Damont utána pedig nagy nehezen Silast is kiszabadítottam...
-"Ezért kellett ide hozni?"-kérdeztem ránézve
-"Csak azt hittem hogy titeket fognak bántani"-jelentette ki nyugodtan
-"Úgy látszik a világ legerősebb helyesbítek legöregebb halhatatlan lényével is szembe szálltak"-magyaráztam
-"Most már haza mehetünk?"-kérdeztem tőle amikor felsegítettem...
-"Mostmár igen"-magyarázta-"De még meg kell őket ölnöm"-jelentette ki ismét
-"Ne bántsd őket"-kértem meg
-"Miért vagy velük elnéző?"-kérdezte Damon-"Hiszen az előbb istenítettek most meg kikötöztek"-magyarázta
-"Csak ne kérlek"-kértem meg...Erre engedett....Remek! Beültünk a kocsiba és hazafelé hajtottunk...Másnap délutánra haza is értünk...Először természetesen engem majd utána Damont vitte haza..Nem tudom mire volt jó ez az út..Mit akart ezzel Silas elérni?...Benyitottam az ajtón..Hogy miért nem engedtem hogy megölje őket? Nyomos okom volt rá...Kezdve azzal hogy miattuk élhetek 9 életet még...A saját testembe...Nem tudom hogy ez az áldozat mire jó de az biztos hogy sokkal tartozom nekik...Hogyan adhatnám vissza?...Ezen törtem a fejem majd felfelé indultam...
-"Máris megjöttél?"-kérdezte Vivi sejtelmesen a nappaliból...Ott ült még Klaus Mark és Rebekah is...
-"Mi tartott ilyen sokáig?"-kérdezte Rebekah
-"Csak annyi hogy eszméletlenül feküdtünk...három négy órát"-mondtam nyugodtan miközben neki dőltem az ajtónak a tokjának...
-"Ezt hogy érted?"-nézett rám Klaus mintha tényleg féltene
-"Elvonták a figyelmem és sikerült a fejünkbe mászniuk"-magyaráztam-"Majd megkötözve keltünk fel"-mondtam
-"Boszorkányok voltak?"-kérdezte Vivi
-"Vándorok"-mondtam nyugodtan...
-"Nem másztak bele a fejedbe?"-jött oda Klaus és fogta meg a fejem
-"Dehogy..."-furcsállottam hogy ezt mondta-"Ők akarták hogy velük szövetkezzek"-magyaráztam
-"És?"-kérdezte Klaus majd arrébb állt-"Te hősies módon megölted őket?"-kérdezte mosolyogva
-"Az legyen mindegy"-mondtam nyugodtan...
-"Jól van"-mosolygott Kluas
"Este nyolckor találkozzunk a Grilbbe"....Írta Elena...."Ott leszek" válaszoltam...Majd lecsúsztattam a zsebembe a telefont és egy papírt találtam benne amely össze volt gyűrődve..
A vándorok nem fognak téged békén hagyni!! Sajnálom! Amy
Az írás furcsa volt nem nagyon tudhat a hölgy angolul...Biztos amikor nem voltam az eszméletemnél akkor tette bele a zsebembe...Majd vissza csúsztattam a zsebembe...Mindenki furcsán nézett rám...Én magam is meg voltam zavarodva majd felfelé indultam és elfeküdtem az ágyamon féltem elaludni féltem attól hogy mi lesz ha felkelek vagy ki vagy kik fognak megjelenni az álmomban...De egyszer ennek a pillanatnak is el kell jönnie..Hiába van délután rá szorulok a pihenésre...Amint elaludtam nyugodalom jelent meg...A paradicsomban éreztem magam..Mindaddig míg arra fel nem keltem hogy valaki becsapja az ajtót...Valaki nagyon ideges lehet jelentettem ki magamban...Majd helyrehoztam magam és lementem..Csak Mark és Rebekah ült a nappaliba...Társalogtak..Ami engem nem igazán hatott meg...
-"Hova mész?"-kérdezte Rebekah amikor kifelé mentem volna az ajtón...
-"Vacsorázni"-mondtam hiszen még csak este hét óra van....Majd becsuktam az ajtót...
-"Hát te?"-lepődtem meg amikor megpillantottam Damont kinlódni a ház előtt a fejét vakarta és elég ideges volt
-"Nem mentél el?"-kérdezte miközben megölelt
-"Miért mentem volna? és pontosan hova?"-mosolyogtam amikor elengedett...
-"Azok bent ketten azt mondták"-nézett a házra
-"Mindegy mit mondtak"-magyaráztam -"Csak idegesíteni akartak téged"-mondtam
-"Hova mész?"-kérdezte
-"A Grillbe vacsorázni"-magyaráztam
-"Meghívhatlak esetleg egy pohár frissítőre?"-kacsintott
-"Miért ne"-feleltem rá...Gyalog elindultunk a Salvatore ház felé...Valamiért furcsának éreztem ezt a helyzetet, és Damon reakciója is meglepett amikor megviccelték azzal hogy elmentem..Ám jól is esett egyben...Markkal és Rebekahval nem is foglalkozok...Amikor beértünk a Salvatore házba az üres volt meglepően sem Elena sem Stefan nem voltak otthon...
KÖSZÖNÖM HOGY ELOLVASTAD...JELEZD HOGY ITT VOLTÁL! <3
Nagyon jó!! :)
VálaszTörlésköszönöm :D köszi hogy írtál :D
VálaszTörlés