-"Te nem lehetsz ősi"-magyarázta Jessica
-"Félig-félig?"-kérdeztem
-"Úgy se"-mondta a hibrid előttem
-"Nekem mindegy"-mosolyogtam magamba...Ezek hülyének néznek..
-"De most mennem kell"-álltam fel és befelé mentem...Az első óra ma tesi volt szokásosan...A nap nagyon lassan telt és unalmasan..Majd amikor a kocsim felé tartottam...Damon ott állt és nem engedte meg hogy beüljek...
-"Mi bajod van?"-kérdeztem
-"Nekem...talán neked mi?"-kérdezte-"Miért teszel úgy mintha nem is ismernél?"-kérdezte
-"Miért tán ismerlek?"-komolykodtam...Mérgesen nézett rám...
-"Mi ez hogy az ősiek a testvéreid?"-kérdezte miközben a kezemről felhúzta a pólót és meglátta a sebhelyet...
-"Még szép hogy ismersz Evelyn"-mondta egyenest a képembe gúnyosan már attól féltem hogy megcsókol..
-"Miért kellet ezt csinálni?"-kérdezte mintha tényleg fájna neki
-"Tényleg?"-kérdeztem Regina hülye esküvőjén is ott hagyott-"Te nem tudod hogy mit éltem át az utolsó 10 hónapba ugye?"-kérdeztem-"Eszméletlenül feküdtem egy ágyon New Orleansba és csak sikítások meg elfelejtett képek emlékek jelennek meg....-"Nem úgy tűnt mintha valaki is keresett volna...főleg nem te"-mutattam rá...
-"Ha megkérhetnélek arrébb állnál?"-kértem meg
-"Nem"-fogta meg a kezem...Muszáj volt megfordítanom a helyzetet hiszen nagyobb erővel bírok...Kicsi erővel most én tettem arrébb....Majd elengedtem...
-"Csak tegyük fel hogy te vagy ilyen helyzetben mint én...mit tennél?"-kérdeztem erre nem tudott válaszolni...."Nekem aki fontos megkeresem bármi áron"-magyaráztam-"Hidd el én vissza mentem volna ha egy boszorkány nem döf belém egy kést ami bele csúszik a belső testrészembe és a szívet ketté hasítja...mozgást és beszédet meg nem engedve"-mondtam erre rezzenéstelen arccal nézet a világba...Már azt se tudom milyen nap van..Beültem a kocsiba Damont ott hagyva...Majd egyenest haza mentem a bál napja is eljött nagy nehezen..Rebekah pedig csesztetni kezdett..
-"Akkor most mi van jössz vagy nem?"-jött be a szobába miközben én szokásosan festettem-"Már megint ezt csinálod mi bajod van?"-fakadt ki
-"Mikor kezdődik a bál?"-kérdeztem és közben letettem az ecsetet megtörölve a kezem...
-"Fél óra múlva"-mondta
-"Ha le kések a megnyí tóról az baj?"-kérdeztem erre idegesen kiment a szobából..
-"Hát akkor ezt még befejezem"-fogtam meg az ecsetet majd nyugodtan lefürödtem és megcsináltam a hajam majd 70-évek beli ruhát vettem fel...Bórkabát és tornacipő alá egy vörös pöttyös egybe ruhát szoknyát amit Rebekah erőltetett rám,és egy kis piros rúzst a számra amit szintén utáltam a kirívó színe miatt...Majd beültem a kocsiba és elindultam a bálba...Furcsálltam hogy a Hétfői napon kívül többet nem találkoztam Damonnal ami nem is nagyon érdekelt...Megálltam a suli előtt és befelé a torna terembe...Amikor beértem nagyon sok diák táncolt...Kit pillantottam meg társalogni Tylerrel? az imént említett embert..Ő is engem...Még mindig nincs barátnőm helyi a gőgösségem miatt lehet vagy azért mert túl furcsa vagyok...Rebekahnák bezzeg...Lehet hogy meg kellene igéznem valakit...
-"Akkor pedig jöjjön a köszöntő beszéd amelyet Rebekah Mikaelson olvas fel"-mondta a bemondó...Egyértelműen tapsolnom kellett...Majd elmondott mindent és ment tovább a zene...Megfogtam egy pohár üdítőt vagy nem is tudom mi volt benne és inni kezdtem majd szépen sétálgattam....
.Majd lehúztam az italt egybe...Majd öntöttem magamnak valami ütősebbet...A pörgős zene helyet lassú kezdődött...
-"Hánynom kell"-suttogtam magamban miközben a következőt is megittam egy huzamba
-"Na hogy tetszik?"-kérdezte Rebakah...
-"Szépen össze hoztad"-mondtam...Majd jött pár csaj és elment velük táncolni...Most itt az alkalom nem vesznek észre...Kifelé vettem az irányt a kocsimhoz...Kit láttam meg? neki dőlt a kocsimnak és vigyorgott..
-"Te meg mit keresel itt?"-kérdeztem erre megölelt
-"Rebekah mondta hogy bál lesz és én Vivien Clark ki nem hagynám"-mosolygott-"Te hova mész?"-kérdezte
-"Haza indultam...de ha akarod vissza mehetünk"-böktem ki a végén
-"Akkor menjünk vissza nem hiába vetted fel ezt a ruhát"-mosolygott
-"Azért vettem fel mert rámer-öltették...szokásosan"-mondtam erre ő belém karolt...
-"Sokan vannak?"-kérdezte
-"Ahogy mondod és pár ismerős arc is jelen van..de ne foglalkozz velük"-erre rám nézett...-"Nyugi"-mosolyogtam kezd jó lenni ez az este...Majd bementünk és akkor volt a bálkirály és királynő választás...
-"Te szavaztál?"-kérdezte tőlem
-"Nem hiszen nem is tudom kik a jelöltek"-mondtam
-"Két vámpír egy fajtám belli és egy hibrid"-jelentette ki suttogva
-"Én vagyok a harmadik"-mosolyogtam
-"Akkor én a negyedik"-mondta Rebekah végzett a megkoronázással és utána folytatódott a zene....Meg fogtam két poharat az egyiket Vivinek adtam a másikat pedig én ittam meg...Majd táncolni kezdtünk....
-"Mi lenne ha haza mennénk?"-kérdezte ám ekkor minden leállt a zenétől kezdve minden elment az áram...A szemem átváltott éjszakai üzemmódba...
-"Ugye ez nem az amire gondolok?"-kérdeztem Vivitől...Láttam hogy Damon Tyler és a boszi minket figyel...
-"Vámpírok éjszakája"-mosolyogtam
-"Ne menj sehova ez egy rossz jel"-magyarázta
-"Rendben egyeztem bele"-majd felvettem a hátamra...Nem lett pánik hanem Rebekah kezdett el beszélni...
-"Ezt miért?"-kérdezte
-"Hogy el ne vessz a sötétbe"-mosolyogtam..A szemem olyan volt mint valami éjjeli látó...Láttam minden mozdulatot amit a többiek tettek...Furcsa módon Rebekah csendben maradt miután meghalotta hogy valaki bejött az ajtón...
-"Stefan?"-kérdeztem suttogva
-"Ő nem Stefan"-mondta Vivi és leszállt...Egyből rájöttem...Rebekah megnyugtatott mindenkit hogy minden rendben és hogy technikai okok miatt elmarad a bál...A diákok a sötétbe kifelé mentek...
-"Most akkor mi van?"-kérdezte mellettem Damon...Rebekaht megtámadt a Stefan hasonmás vagy ki...Furcsán erős volt..Mindenki csak nézett ki a fejéből..Az adrenalin szintem felszökött a magasba...Mi a fenéért nem csinálnak ezek semmit?...Éreztem ahogy az állkapcsom megfeszül...
-"Ne"-üvöltött utánam Vivi de ekkora már elborult az agyam...Megfogtam a Rebekaht folyótógató személyt és neki vágtam a torna terem másik falának... Az nekem rontott és megharapott....Éreztem ahogy kiszívja a vérem...Majd láttam ahogy eltűnik...
-"Megharapott...ez mire volt jó?"-kérdeztem a velem szemben állóktól...De a seb begyógyulni nem akart....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése