130.rész-Evelyn Cullen naplója 1.

Minél hamarabb haza akarok érni..Már tudom hogy a Wilkingson család át vert elég jól és nem is hozzájuk tartozom...Vivi a boszikkal maradt..Kaptam információt arról hogy Klaus és Rebekah visszatért és a járőrök engem keresnek..Ami nem nagyon érdekelt sok gyenge vámpír.Már tudom hogy ki az igazi családom Cullenék de ha a sejtésem beigazolódik az szíven üt.Az is veszélyezteti a jelenlétem hogy három ősi boszorkány is engem keres.Furcsálltam hogy az itteniek nem árultak el az én cinkos társaim.Sötét van éjfél miközben sétálok hallom ahogy a messziségben vámpírok hada táplálkozik.Nem hatott meg a fekete pulcsimnak a kapucnija a fejemen volt.Aztán egy furcsa susogást hallottam és nem is egy cipő kopogását..Három párét egyszerre léptek kecses járással..Előttem álltak azok akik állítólag meg akarnak ölni..A földet néztem...Aztán ismét susogást halottam mögöttem álltak hárman vagy négyen..
-"Nem mersz ránk nézni?"-kérdezte az előttem állóból a vörös hajú...Rezgett a telefonom a zsebembe..
"A terv készen van csak ne bántsd őket kérlek"-írta az egyik sms-ben.."Rendben"-válaszoltam majd a legnyugodtabban zsebre tettem a telefont...
-"Téged kérdeztünk"-üvöltött rám a szőke erre össze rogytam...A lábam tört el...Az állkapcsom megfeszült inkább koncentráltam a pajzsra terjesztettem és csak magam védtem...
-"Nem értem miért mindenki engem akar megölni?"-néztem fel kérdőn miközben a csukját levettem a fejemről
-"Talán azért mert a természet ellenfele vagy"-mondta a barna hajú-"Miért nem támad?"-kérdezte a szőke suttogva
-"Én?"-kérdeztem és a kezemről felhúztam ruhát és a karomat mutattam fel
-"Látják hölgyeim"-mosolyogtam-"Ha a természet ellenfele vagyok akkor miért pont a természet szolgái áldozzák fel magukat értem?"-kérdeztem mosolyogva
-"Szemtelen"-mondta a vörös és mintha megint össze akarta volna törni a csontom aztán meglepődve nézett rám.Majd megjelent Vivi a mellettem lévő szűk utcába
-"Valami nem sikerül?"-kérdeztem mosolyogva
-"Te nekünk nem állhatsz ellent"-mondta a szőke és felém rohant előttem megtorpant
-"Miért nem végzel velem?"-kérdezte
-"Mert amit megígérek betartok"-magyaráztam és elindultam
-"Az anyád hiába titkolta el a létezésed és a születésed akkor is rájött a természet"-mondta a vörös erre megtorpantam
-"1000 éve történt"-mosolygott a barna... nem kaptam szikrát-"Az elfelejtés muszáj volt...megtört lennél és sorra ölnéd a természet feletti lényeket"-mondta mögöttem a szőke
-"Te vagy a legfiatalabb és a legbölcsebb.."-folytatta
-"Miért nem akarsz megölni?"-kérdezte mosolyogva a vörös
-"Megmondtam nem...és nektek különben sem hiszek"-mondtam zord hangon
"Sikerül megpuhítjuk Easther örülni fog" olvastam ki a szőke gondolatát...
-"Easther?"-kérdeztem ránézve
-"Ezt meg honnan?"-kérdezte bepörögve...Én csak a fejemet kopogtattam az egyik ujjammal...
-"Hát nehéz átverni a szőkéknek pedig főleg"-kacsintottam
-"Szemtelen"-üvöltötte az egy kicsi öreg szőke
-"Megbeszélhetnénk nyugodtan ezt a dolgot nem?"-kérdeztem próbáltam lazára venni
-"Táltos válaszolj nekem egy kérdésre"-mondta a vörös bölcsen-"Emlékszel az utóbbi ezer évedre?"-kérdezte nem zavarván hogy mögöttem az ősiek állnak
-"Nem"-az okát nem tudtam-"De nem is szeretném"-néztem rá most már mérgesen...Vivi a társasház tetején állt..Három mellette lévő barna bőrű boszival akik féltve néztek rám...Tudták hogy vissza adják nekem a sok szenvedő gondolatot és valamiért féltek a gondolataikból ezt vettem ki...Majd előttem mormolni kezdték a varázsigét...Olyan volt mintha megőrülnék..A fejembe olyan volt mintha emberek sikoltottak volna...Fájt de a képek amik megjelentek nem annyira olyan dolgokat láttam amiket még soha..Minden amit eddig képzeltem megváltozott és egy öreg vámpírrá váltam éreztem magamon...Utáltam magam de az egy jó jel volt hogy embert nem öltem életem során csak nyuszikat ami boldoggá tett...De miért most? én akkor is egy Cullen vagyok...Fájt nagyon és éreztem ahogy kijön belőlem az állat...Mintha megvesztem volna..Hogyan tértem vissza a jelenbe? sehogyan fájt minden emlék és kép...Nem olyan neveltetésben részesültem mint a többi állítólagos testvéreim engem egy farkas törzsnél hagytak akiket megöltek...De Easther engem is megitatott azon az estén és ott hagyott...Két perc múlva vége lett mindennek...Miért a boszorkányokat szeretem és vagyok hűséges mert ők neveltek és kínozták ki belőlem a rosszat..
-"Boldogok?"-kérdeztem
-"Jobb ha tudod az igazságot"-mondta a vörös a barna hajúra néztem Emily volt az az állítólagos anyám..Mire kimondtam volna nevét a szőke egy varázsigével eszméletlenné tett és egy hatalmas roppanást halottam..Utána semmi nem éreztem és nem halottam semmit..Egy kép vagyis inkább álom emlék jelent meg..Régi szakadt ruhába voltam mint egy 17.századi ember..A mocsárnál voltunk egy meleg helyen a boszorkány jót akart nekem kínzott ami nagyon fájt..
-"Nem ölhetsz  embert értsd meg"-parancsolta
-"Megígérem"-fakadtam sírva de még egy szúrást éreztem a fejemen..Nem tudtam hogy hol vagyok valahol az erdőben...Furcsa de dezsavű érzésem volt...Egy erdő volt mellettem és egy szántóföldön feküdtem...
-"Ez a hála átkozottak?"-kérdeztem hangosan a semmi közepén..Nagy nehezen kivánszorogtam a főútig és ott egy táblát néztem meg...New Orleans 100km....Kocsit indultam szerezni könnyű igézéssel a nevemre irtattam egy fekete bmw...Majd átöltöztem tornacipő farmer bőr dzseki napszemüveg....

Majd teli tankkal el indultam New Orleansba...A sejtésem beigazolódott az ősiek házához mentem ahol nem egy boszorkány volt...Két vámpír állt a nagy kapuban...De beengedtek biztos ujjak... Mindjárt az udvaron voltak ahol valamint tanakodtak...Három nap telhetett el...Vivi szemei karikásak voltak...Majd megrezzent a telefonom...
"Sokkal erősebb vagy mint régen....vigyázz mire használod" írta egy ismeretlen szám üzenetbe..Ezt meg mire vegyem?..Nem is érdekelt nagyon..Ki volt itt az aki fontos? mindenki akit ismerek még az ősiek is és még mindig nem vettek észre...A hibrideket sem láttam..
-"Hol lehet?"-kérdezte Vivi a térképtől hiába keresett gondolom nem talált meg
-"Szerintem már elkéstünk"-magyarázta egy mellette álló vámpír...Klaus idegesen nézett rá......Tetszett hogy aggódnak értem...
-"Miért is?"-kérdeztem és a térképhez tolakodtam-"Az az elhagyatott erdő szélén kerestétek?"-kérdeztem mosolyogva

(Mára ennyi holnap még hozom a kettes részét a 130-nak nem akartam hogy ma ne legyen kintt)