Levgőnek néztek természetesen kivéve Erik.Ő leült velem szemben a konyha asztalra.Míg a testvérei leültek a nappaliba és azt hiszem Xbox-oztak.A poharamat nézegettem.Arra gondoltam hogy mi lenne ha most egy pohár vér lenne előttem.
-"Dadus kérek én is kávét"-kérte meg Nanat.Dadus? ezen meglepődtem.Ha az idő érzékem nem csal akkor reggel fél nyolc van és nyár...Ez egy kissé boldogan fogtam fel.A gondolataim elkalandoztak messze és véggülis ismét Cullenékre gondoltam ismét.A jelenbe akkor tértem vissza amikor Erik hozzám szólt.
-"Nos és merre jártál tegnap?"-kérdezte és belekortyolt a kávéjába
-"A hegyekben"-kortyoltam én is szűkszavúan válaszoltam
-"Hát ez elég szűkszavú volt"-mosolygott olyan volt mintha a gondolataimba olvasna.Ekkor ujjabb személy lépet be a hatalmas nappaliba és ő is egyenest a konyhába jött természetesen Zeck volt.
-"Miért vagy ilyen csendben amikor mi itt vagyunk?"-kérdezte
-"Nem vagyok csendben"-vágtam rá
-"Mégis a dadussal többet beszélgetsz mint velünk"-magyarázta és ekkor már megitta a kávéját
-"Erre nem tudok válaszolni"-mondtam és én is lehúztam a kávém ami az én szervezetemnek méreg.Vér vér....csak ez járt a fejemben.Ekkor a ló jutott eszembe akinek a vágtáját hallottam este.
Mindenki csendben volt csak Adam és Rolli zajongását lehetett hallani.Az biztos hogy ma több állatott kell megölnöm nem csak egyet..A torkom minél jobban kezdett kaparni. Könnyíttek rajta.Úgy se hiányzom senkinek.És senkit sem akarok bántani.Szépen csendben felálltam és egy pillanatra mindenki rám nézet aztán amikor nem éreztem magamon a szúrós és kérdő nézéseket vámpír tempóban felmentem ismét a szobába.Volt ott egy plazma tévé a sarokban bekapcsoltam és egy kicsit arra koncentráltam mit magyaráz.A magyar nyelv kezd könnyen menni így amit a tévé magyarul mondott én fordítottam angolul.Nem engedhetem hogy kimenjen a nyelv a fejemből.Mikor meguntam bementem a gardróbba felhúztam az egyik tornacipőm.Felvettem egy dzsekit és egy sapka szerűséget.Aztán szépen leugrottam a szobám ablakából és a leggyorsabb tempóban el futottam.Először egy kórházat kerestem ahol négy tasak vérrel tovább álltam.Azokat megittam és boldog teli hassal indultam vissza.Azon gondolkoztam visszafele hogy biztos voltak itt barátaim.Bár nem nagyon ismerem magam mostanában.Amikor visszaértem mint egy szellem ott teremtem a szobámba.Furcsa feszültséget éreztem de nem magamon hanem a légtérben.Nem foglalkoztam velük.Vér nélkül a vámpír nem tud élni...Be mentem a szobámba de mikor bementem már valaki várt ott...A falalt nézte ami teli volt a képekkel.Két perc után szólalt meg.
-"Azt hittem elégeted ezeket a képeket"-fordult felém
-"Miért tenném?"-hitetlenkedtem-"Ez az egyetlen mód arra hogy emlékezzek arra hogy milyen voltam amikor itt éltem"-magyaráztam meg és leültem az ágyamra..Erre Zeck elfeküdt rajta egy kicsit furcsa volt.
Csak bámult és én ezt már kellemetlennek.
-"Nos minek köszönhetem a látogatást?"-kérdeztem
-"Csak úgy gondoltam szeretnél Nanan kívül valakivel beszélgetni"-ezt panasznak vettem
-"Mivel csak ő az egyetlen személy aki beszélget velem"-vágtam vissza
-"Akkor itt az esély...beszélgess velem is"-mosolygott önelégülten
-"Tudtad hogy egy kicsit Damonra hasonlítasz?"-nevettem
-"Damon?"-mondta ki a nevet-"Az meg ki?"-most már furfangosan nézett
-"Egyik haverom"-jelentettem ki...Habár több volt mint haver...Ezen elgondolkoztam.
-"Jah persze..."-fintorgott-"És vámpír ha nem tévedek"-ezt már gúnyosan mondta
-"Én is az vagyok"-mosolyogtam a fejébe
-"De csak az egyik feled az"-emelte fel a mutató ujját
-"De a vámpír fajt jobban szeretem mint a vérfarkasokét"-szóltam be neki
-"A véredet soha nem tagadhatod meg"-a szemöldökét ráncolta kezdett mérges lenni
-"Nem arról van szó hogy megtagadom....csak ez a vérfarkas faj más mint amit ismerek"-magyaráztam
-"Tényleg és mennyivel?"-már megint önelégülten mosolygott
-"Elmondom ha ezt többet nem csinálod"-kértem meg
-"Mit is?"-kérdezte
-"Ezt"-feküdtem el én is és nagy képűen néztem rá
-"Oké"-mosolygott
-"Ennyire rossz?"-nevetett és felült aztán én is
-"Nem kicsit"-ültem fel
-"Akkor elmondod?"-kérdezte
-"Persze"-néztem az ágyneműmre és idegességemben azt kapartam nem tudom hogy miért jött rám ez az érzés
-"Nos?"-kérdezett ismét
-"Volt szerencsém meg ismerni egy másik vérfarkas törzset is és hát hogyan mondjam ők másabbak....ők kétméteres farkassá változnak át és elég annyi hogy erősen meleg a testük és csak nagyobb hőt bocsájtanak ki és máris át változnak hatalmassá"-a magyarázásba beleéltem magam
-"Hűha szuper lehet"-mosolygott-"Ahogy elő adtad nagyon jó volt"
-"Élőben még jobb látni őket...."-mosolyogtam
-"Tényleg jó lehet nekik nem kell minden teliholdkor törni a csontjukat"-furcsa csillogást láttam a szemében-"És te?"-kérdezte furcsán néztem rá-"Úgy értem hányszor változtál át már?"-kérdezte
-"Egyszer se"-mosolyogtam
-"Azt meg hogyan?"-kérdezte
-"A hibrideknek nem kell átváltozniuk"-magyaráztam
-"Mázlista...."-suttogta
-"És fájdalmas?"-furcsán éreztem magam
-"Csak egy kicsit"-mutatta az ujjával-"De meg tapasztalhatod"-magyarázta
-"Kösz nem......"-ezen a magyarázaton meglepődtem
Sok mindenről beszéltem vele reggel hatig azt hiszem...Meséltem neki a családomról.Furcsa de úgy éreztem hogy neki elmondhatok mindent.Marknal és Damonnal sem éreztem ilyent.Az volt a legeslegfurcsább amikor arról beszélt hogy milyen voltam régen és hogy milyen boldogok voltunk együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése