NARRÁTOR EVELYN
Reggel megint ugyanabban a szobában ébredtem ahol tegnap reggel.Amikor megfordultam Damon ott feküdt már megint mellettem de szerencsére nem nyitotta ki a szemét.Így volt időm visszafordulni.
Valahogyan vissza aludtam azt hittem hogy a vér kiürült a szervezetemből.Mikor felkeltem Damon már nem volt mellettem és ez nagyon meglepett felültem az ágyon szerencsére takaróval nem takart be.Nem értettem hogy miért figyel rám ennyire.Épp letettem a lábaimat a padlóra és arra készültem hogy felálljak amikor kijött a fürdőjéből.
A látvány egy kicsit zsibbasztó volt még az volt a szerencse hogy volt rajta egy törölköző.Felálltam.
-"Hova készülsz?"-kérdezte nagyon jó kedve volt
-"Le a nappaliba"-magyaráztam
-"Ma egész nap együtt leszünk"-magyarázta
-"Oké"-mondtam és vissza ültem
-"Semmi "nem akarok veled lenni Damon" vagy mi?"-kérdezte
-"Miért kellene"-kérdeztem meglepődve és leültem
-"Nem"-magyarázta
-"Miért hozol fel ide mindig?"-kérdeztem
-"A kanapén aludni nem jó dolog és hát nem szeretném hogy egyedül maradnál,biztonságban szeretnélek érezni"-magyarázta
-"ja oké"-mondtam
Erre levette a törölközött.
-"Miért kell itt lennem?"-tértem a lényegre még mielőtt levenné az egyetlen ruha darabot magáról
-"Nem mindegy..."-vágott vissza csúnyán
-"Úgy is rájövök"-makacskodtam
-"Nem akarom hogy megtud mert akkor tudom mit tennél"-magyarázta
-"Az a Klaus miért vadászik rám?"-kérdeztem
-"Magának akar"-tudtam hogy mit takar ez a szó-"Most már tudod hogy miért szeretnélek biztonságba tudni"-magyarázta
-"Köszönöm a törődését Damon"-udvariaskodtam
-"Szívesen"-mondta-"És most menj fürödj le"-parancsolt
-"Nincs ruhám"-magyaráztam
-"Dehogynem ott van a székben Elena hozta"-mondta
-"Oké"-mondtam és bementem a fürdőbe és lefürödtem és átöltöztem.Utána pedig lementem a nappaliba ahol Damon a kanapén ülve várt.
-"És most hova megyünk?"-kérdeztem
-"Elmegyünk kirándulni"-mondta és felállt a kabátomat nyújtotta felvettem azt és elindultunk.A garázsban volt egy szép kocsi abba ültünk be és mentünk valahova de azt nem tudtam hogy hova.
-"És hova megyünk?"-törtem meg a csendet
-"Elena ötlete volt hogy vigyelek el oda"-magyarázta-"Hova?"-kérdezte
-"A régi birtokokra és hogy meséljek neked meg minden"-a hangjából kivéve nem sok kedve volt hozzá
-"Miért itt vannak olyan helyek?"-kérdeztem
-"Aha érdekelnek?"-kérdezte
-"Nekem igazából mindegy hogy hová megyünk"-mondtam
-"Oké"-azzal az irammal amint ezt kimondta visszafordult a városba és egy tömbház előtt állt meg
-"Bemutatlak valakinek"-mondta
-"De mielőtt kiszállnánk igyál"-harapta meg a kezét
-"Azt akarod hogy elaludjak?"-makacskodtam
-"Jó oké"-amint ezt kimondta a sebe beforrt
-"Köszönöm"-mosolyogtam és kiszálltam a kocsiból.Bementünk a házba és egyenest egy ajtóhoz mentünk ahol egy férfi nyitott ajtót.Damon köszönt majd bemutatott minket a férfi neve Alaric Saltzman volt.Ő a helyi iskolában a töri tanár.Furcsa módon sokat kérdezett tőlem a vámpírokról.De volt egy olyan pillanat amikor Damonnal össze néztek és olyan lett volna mintha azt kérdezné tőle Alaric hogy együtt-e vagyunk vagy mi.
De Damon furcsán nézett rá nem értettem.
A nézése furcsa volt és értettem a lényegét.Damon megkért hogy menjek előre a kocsihoz.Gondoltam hogy egyedül akar majd maradni Alariccal hogy elmondja hogy mi történt és hogy miért vagyok itt.
Lementem a kocsihoz.Kis idő múlva ő is jött.Amikor beütünk a kocsiba akkor azzal kezdte hogy vért adott de furcsa módon nem aludtam el....
folytatás hamarosan



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése