NARRÁTOR EVELYN
Kikapcsoltam az agyam és nem gondolkoztam senki sem volt megint itthon így beültem a kocsiba és padlógázzal hajtani kezdtem,közben be esteledett.A ködös homályos úton vezettem be Forks felé amikor lefékeztem mert valaki kint feküdt az úton.Szaglászni kezdtem vér illat nincs a szaga viszont ismerős.Kiszálltam és becsuktam az ajtót a csendes országúton az egy nagyon csattant.A személy az út közepén meg mozdult.Na jó legyen egy kis szín játék.
-"Jaj ne elütötték"-probáltam kétségbeesetten oda futni és letérdelni elé majdnem el nevettem magam.De mielőtt letérdeltem volna oda felugrott és megragadott.
-"Normális vagy Damon?"-kérdeztem nevetve
-"Te vagy az??"-kérdezte meglepődve és elengedett nem volt teljesen magánál olyan volt mintha részeg lett volna.Ők azért ihatnak aludhatnak és ehetnek emberi ételt mert más vámpír törzsbe tartoznak mint mi.Neki kék a szeme nekem pedig arany van különbség.
-"Hazaviszlek"-mondtam és megfogtam a derekát és nagy nehezen oda tántorogtam vele a kocsihoz.Beültettem és elindultam vele.
-"Te szeretsz engem?"-törte meg a csendet de komás volt
-"Persze"-mondtam erre meregetni kezdte a szemét mintha nem hinne nekem
Később már ott is voltunk a házuk előtt senki sem volt otthon.Amikor bevittem akkor csak a kandalló fénye világított a szobájába bevittem és levettem róla a cipőjét és elfeküdt az ágyán.Épp indulni akartam amikor megszólalt.
-"Maradj itt velem amíg el nem alszok"-kért meg
-"Rendben"-egyeztem bele.Úgy is hamarosan el alszik remélhetőleg
-"Miért feküdtél ott?"-kérdeztem
-"Emberi vért akartam"-magyarázta
-"Ja és ez volt a csali"-mondtam.Csak illegette a fejét.-"Most már aludj"-kértem meg
-"Te mióta nem aludtál már?"-fordult felém
-"5 éve mióta vámpír vagyok azóta semmit"-mondtam
-"Az rossz....de ha akarod segíthetek"-magyarázta
-"És hogyan?"-kérdeztem furfangosan
-"Így"-harapta meg a kezét-"Igyál belőle és aludni fogsz"-kérdőn néztem rá de aztán nem haboztam szívni kezdtem egy kis vért a kezéből.Az íze savanykás volt de mégis finom.Amikor elengedtem a kezét akkor mondta hogy feküdjek fel mellé úgy is tettem mikor nem voltam már magamnál éreztem hogy átkarol a kezeivel.Amikor elaludtam olyan érzésem volt mintha újra ember lennék..Láttam apámat ahogy kaszál a réten és azt is ahogy anyám a házban a konyhában vacsorát készít és azt is ahogy a húgom kint játszik az udvaron.A réten sétáltam éreztem ahogy a nap égeti a bőröm jó érzés volt.Miközben mentem apám észre vette hogy én vagyok az ekkor eldobta a kezében lévő kaszát és felém kezdett futni de mielőtt megölelhetett volna felébredtem. Valószínű hogy Damon érintésére ébredtem fel ahogy letörli az arcomon lévő könnyet.
-"Jó reggelt"-mondta
-"Neked is"-mondtam és felültem
-"Milyen volt újra aludni?"-kérdezte
-"Köszönöm neked"-öleltem meg
-"Szívesen"-mondta
-"Hány óra van?"-kérdeztem
-"Dél"-magyarázta
-"Komolyan?"-lepődtem meg és felálltam
-"Köszönöm még egyszer"-mondtam és felálltam és kimentem
-"Máskor is"-mosolygott és önelégülten hátradőlt.
Beültem a kocsimba és az arcom most még fiatalabbnak tűnt és a szemem barna színű volt.
-"Gyönyörű"-érintettem meg a szemem alatt lévő bőrréteget.De már láttam az arany árnyalatot a szemem színében. Beinditotam a motort szépen hátra tolattam és kimentem az útra.Amikor hazaértem beálltam a garázsba és felmentem a nappaliba.Ott Bella Rosalie és Mark ült.
-"Sziasztok"-köszöntem mosolyogva.A szemem színe már arany volt nem vették észre és nem is fogom nekik elmondani a dolgot mert ha megtudják hogy Damonnal voltam és vele is aludtam (nem olyan értelemben) hanem egymás mellett akkor Mark mérges lesz és a többiek is.
-"Szia"-köszönt Rosalie és tovább folytatták a beszélgetést.Letettem a konyha asztalra a kocsikulcsot és felfelé indultam a lépcsőn.Ők nagyon el voltak foglalva de nem tudtam hogy mivel.
-"Hova mész?"-kérdezte Bella
-"Szobámba lefürödni"-mondtam
-"Ja oké"-mondta és tovább beszélgettek én nem foglalkozva velük felmentem a szobámba alig becsuktam az ajtót az ágyamon megpillantottam Damont.
-"Megijedtél?"-kérdezte merészen
-"Nem tudnád az ajtót használni?"-kérdeztem mosolyogva
-"Akkor nem lenne benne az a merészség"-mosolygott
-"Oké"-mondtam-"De lent..."-néztem a szememmel.
-"Nem félek"-merészkedett
-"oké"-mondtam
-"Hogy hogy itt vagy?"-kérdeztem és közben kezdtem a burokkal körbe vonni a szobát hogy ne halljanak semmit
-"Tudom hogy valamit álmodtál"-mondta és ezt már átlagos hangon
-"Honnan?"-kérdeztem
-"Sírtál álmodba"-magyarázta
-"Komolyan?"-lepődtem meg
-"Mondjuk nem sírtál hanem könnyeztek a szemeid alvás közben"-magyarázta
-"Ja értem"-feleltem-"De téged mióta érdekel hogy mit álmodtam?"-kérdeztem meglepve
-"Mindenki azt hiszi hogy én ne törődök senkivel csak magammal de ez nem így van"-állt fel
-"Nem akartam"-fogtam meg a kezét ezzel megakadályozva hogy elmenjen.-"Sajnálom"-kértem bocsánatott
-"Félre ismertelek igazából elég kedves vagy a magad módján"-mosolyogtam
-"Óó köszönöm"-mondta
-"Elmesélem de ne itt"-mondtam
-"Találkozzunk ott ahol először azon az estén ide jöttünk este 7-kor"-mondta
-"Oké"-mondtam ő elment én pedig le vetkőztem és beültem a meleg vizes kádba zenét hallgatva lemerültem a víz alá és kikapcsoltam az agyam.Akkor jöttem fel amikor hallottam hogy Mark elfekszik az ágyamon.Felvettem hát a köntöst és ki mentem.Hevesen kezdett el csókolni és afelől érdeklődött hogy hol voltam egész este én hazudtam neki....
folytatás hamarosan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése