123.rész-Evelyn Cullen naplója

Nem mertem kinyitni a szemem...Nem tudtam hogy kik jöttek.De az is előfordulhat hogy hallucinálok ami sokszor megesik velem mostanában...Az előbb Dan hangját hallottam ami valószínűleg ismét kitaláció volt....Tovább hallgattam a kinti beszélgetést valószínűleg Damon is ezt tette...
-"Mennyi esélyt adott neked?"-kérdezte Vivi-"Kezdődött Damon volt csajával aztán a vérivással majd a végleges elárulással amikor megtudta hogy kivel vagy szövetségben"-magyarázta neki Vivi elég ideges volt ahogy a hangjából kivettem
-"Most mi bajod van?"-kérdezte Mark és felállt
-"Nem jól leplezed ezt az érzést tudod..."-suttogta neki Vivi...Aztán már nem is volt kedvem hallgat kólózni..Szépen kifelé fordultam az egy személyes ágyon és kinyitottam a szemem...Úgy éreztem magam mint amikor egy ember másnapos..Ez elég vicces..Eszembe jutott hogy Nanatól kaptam még valamit amikor otthon voltam a messzi hazába...Egy talizmán szerű nyakláncot amire Nana azt mondta hogy rá jövök majd hogy mire kell...Lehet hogy ha azt a nyakamba akasztanám segítene lehet nem engedné meg más boszorkányoknak hogy a fejembe vérközszenek..Elhiszem hogy nekem csak jót akarnak de azért mégis...Három napig regenerálódtam egy koporsóban egy álom világban...Ez eléggé kellemetlen és furcsa dolog vajon mennyi életem van még? Annyi biztos elég arra hogy pár ezer évet le éljek nyugodtan vagyis inkább küszködéssel...Habár most elég jól érzem magam.Behunytam a szemem és megpróbáltam vissza emlékezni hogy hova tehettem azt a nyakláncot...De aztán nem haboztam a leggyorsabb tempóban eltűntem szó szerint mint egy szellem...Tudtam hogy hol van a nyaklánc és azért hogy ne történjem velem ilyesmi muszáj volt úsznom..Tudtam hogy valahol a kocsimban van...Körülbelül a leggyorsabb tempómmal húsz perc alatt beértem Rioba...A kikötőbe pedig ott állt a kocsim...Beültem és kutatni kezdtem benne és megtaláltam..Egy nyaklánc amin egy nap talizmán volt a sugarak összeköttetésben álltak...Aztán a kocsit elvittem egy nyugodtabb helyre ahol valószínűleg nem lesz semmi baja...A nyakláncot betettem a zsebembe és bementem egy vérbankba kettő darab zacskós vért (ahogy én hívom) hoztam el..Miközben kiértem újra a tengerhez suttyomban meg iszogattam magam..Aztán a tengerbe vetettem magam mint valami profi úszó..A nyakláncot a kezembe fogtam nehogy leesen...Lassítottam amikor megláttam hogy egy csónak halad el a fejem felett elkapott a nevetés..Feljöttem és tovább haladtam a tenger felszínen sokkal jobban éreztem magam mint eddig...Minden tök jó volt..Miközben jöttem kifelé a tengerből, azon gondolkoztam hogy meg-e bolondultam?
Aztán egy csónakot pillantottam meg befelé jönni...Valaki integetett de azt hittem hogy ismét vissza tértek a zavarok így inkább észrevétlenül visszamentem a házhoz...Az ablakon benéztem Damon sehol befeküdtem az egyik ágyba háttal zajtalanul és mosolyogtam a plafonba...Majd a nyakláncot nézegettem...Olyan erőt fejtettem ki rá hogy azt hittem hogy meggörbült de nem...Nagyot tévedtem az biztos..Valami mágikus dolog lehet az biztos mert borostyánkő van a nap közepében..A kinti beszélgetésbe hallgattam bele..De senki csend volt..Először is alapos fürdést vettem majd átöltöztem és felvettem a nyakláncot majd kimentem reggelizni..Azért néha még az emberi étel is hiányzik..Miután végeztem az evéssel kimentem a kinti függőágyba és elfeküdtem a kilátás nagyon szép volt az biztos...Annyira kényelmesen feküdtem hogy elaludtam..

Dél lehetett de nem számított már nekem semmi..Nem tudtam hogy hova mentek el így nyugodtan aludtam..Azért ez egy kicsit furcsa is volt ennyit ....Négy óra múlva ismét felkeltem...Kapart a torkom..Nem foglalkoztam vele..De senki sem volt még mindig bent a házban...Feküdtem tovább és néztem a sötét eget...Eső közeledett....Aztán belehallgattam a környezetembe...Halottam ahogy jönnek befelé de hogy kik azt nem tudtam kivenni...Ahogy közelebb jöttek Damon  Stefant Elenát Vivit és Markot hallottam beszélgetni...De az egyszer biztos ha azért jöttek hogy átmenjek a másik szigetre akkor csak időpazarlás mert én oda át nem megyek...Most sikerült végre felálltam és köptem egyet...Aztán pedig elkapott a nevetés...Vámpír tempóban behaladtam és a maradék vért öntöttem ki magamnak..Elkezdett esni az eső:

Szép látvány volt az egyszer biztos.....Szó szerint gyönyörködtem...Megittam a vért kimostam a poharat és kifeküdtem az esőbe ismét a függő ágyba...Olyan régen éreztem a bőrömön eső cseppet hogy szó szerint élveztem ahogy azok a bőrömre estek..Tudtam hogy úgyis majd bejönnek így nyugodtan feküdtem kint és élveztem ahogy elázok...Egy kicsit furcsán viselkedtem az egyszer biztos éreztem magamon hogy megtelek energiával és az adrenalin szintem felszökik a magasba...Az biztos hogy jót tesz nekem ez a kis nyugalom...Jobban rá jött az eső így beszaladtam...
-"Damon a trópusokon nagyon ritkán esik az eső"-magyarázta Stefan és halottam ahogy bejöttek az ajtón...Bementem a konyhába és nem tudtam magam kontrollálni ismét vért kutattam...Aztán egy injekciós tűn akadt meg a szemem.."Verbena" volt rá írva...Rájöttem mi az ez a növény megbénítja a vámpírokat vagyis inkább csak lecsillapítja...Reméljük hat rám..Hallottam ahogy jönnek befelé...Vámpír tempóban leültem a kanapéra és csak egy nyomásra valót fecskendeztem be magamnak....Égette a főeret de semmi lenyugodtam nem volt vérszomjam...
-"Vámpír nyugtató"-mosolyogtam az biztos nem....Ekkor bejöttek a többiek....Szemrehányóan néztek rám...Na magyarázhatom meg hogy hol voltam mintha ők lennének a bébiszitterem.......