NARRÁTOR EVELYN
-"Mit csináltam?"-kérdeztem és feltartottam a kezem
-"Csak hallgasd"-mutatott a fejére és ezzel a gondolatolvasásra gondolt. "Ott ül te meg oda sem mész hozzá nem értelek"
-"Veled kell lenem"-mondtam a szemébe."Oké én hazamegyek és probálj vele beszélni kérlek"
-"oké"-mondtam és lekísértem a lépcsőn majd megvártuk a lépcsőn ülve hogy jöjjenek érte.Halljuk a nagyija kocsija hangosságát.Közben Markkal társalgott.Edward hazament.Amikor hallottam hogy fékez a kocsi a bevezető út előtt felpattantam.
-"Itt a kocsi"-mondtam
-"Oké"-mehetünk mondta és felugrott a hátamra.
-"komolyan Evy beszélj vele"-parancsolt amikor leszállt a hátamról
-"oké"-mondtam.Megvártam amíg beül a kocsiba és elmegy intettem.Visszafele gyalogoltam.Mint egy árny a sötétségben épp este volt.Visszafele ballagva azt reméltem hogy Mark elmegy de amikor a látókörömön belül volt a ház láttam hogy még mindig ott ül a lépcsőn és az erdőt bámúlja. Vivi-nek lehet igaza? Nem tudom...Ezen tűnődtem mi közben sétáltam emberi tempóba.Öreg vagyok valamilyen szinten de még mindig gyerekes.Amikor a ház előtt voltam Mark rám pillantott én üres arccal néztem a házra.Mindenhol sötét volt..
Amikor oda értem a lépcső elé nem tudtam hogy be menjek vagy se de Markot sem hagyhatom kint így leültem mellé egy 30 cm távolságra és a csillagokat bámultam.Nem szólt hozzám így nem tudtam mit mondani és ezen nem is törtem a fejem.A kezemet nézegettem.Sokkal tartozom Vivinek hogy "megszerkesztette" a testem.Volt egy nagyobb seb ami a legnagyobban fájt de még annak sem látszódott a helye.Megszagoltam és vanília illatú volt egy kicsi furcsa de finom.Markra néztem még mindig furcsán nézett.Gondolkozhatott? nem tudtam de a gondolataiba bele hallgattam.Most mit mondjak neki?" "Itt az esély és nem tudok mit mondani"-vívódott magában "
Ő is vívódott nem tudott megszólalni.De szerencsére bent megszólalt a telefon és be kellett mennem mert senki sem tartózkodott otthon.Felojtottam a villanyt.
-"Haló"-vettem fel
-"Evy?"-kérdezte az ismerős hang
-"Igen?"-kérdeztem
-"Miért nem hívtál vissza"-kapcsoltam Regi volt az
-"Tönkre ment a telefonom és nem tudtalak felhívni"-mondtam
-"Na akkor jössz?"-kérdezte
-"Nem akarlak megbántani de nem tudok"-mondta
-"Semmi baj"-szontyolodott-"Akkor gyere és menjünk le megint a strandra"-váltott a témán
-"Hááát"-mondtam
-"Gyönyörű vagy ugye tudod?"-kérdezte
-"Te meg okos"-ültem le a kanapéra
-"Majd hívlak hogy mikor tudok elmenni"-mondtam
-"oké"-felelte
-"Mentem szia"-mondtam és letettem.Mark még mindig ott ült amikor lementem.
-"Nem jössz be?"-kérdeztem.Rám nézett és furcsán bólogatott.
-"Jól vagy?"-kérdeztem de megint csak helyeselve bólogatott
Becsuktam az ajtót és felmentem utána a nappaliba ő ott ült és megint csak gondolkozott..
-"Sajnálom"-mondtam amikor leültem érthetetlenül nézett rám.
-"Amikor múltkor azt mondtam neked"-néztem a padlóra
-"nem a te hibád"-mosolygott
-"De igen sajnos nagyon sajnálom"-kértem bocsánatot
-"Elfogadva"-mondta
-"Hallottad a beszélgetést?"-kérdeztem
-"Én nem tudok semmiről"-mondta feltett kézzel
-"Persze"-tudtam hogy hazudik
-"De igaz volt az?"-kérdeztem
-"Akkor mégis?"-kérdeztem ő csak erre mosolygott.Ilyenkor mindig olyan Edward feje volt.
-"Igaz"-nyugtattam meg mert a kérdésre várt
-"Tehát szeretsz?"-kérdezte
-" igen Szeretlek"-mondtam erre megölelt (mivel mellé ültem le)
-"Kezdjünk mindent elölről"-mondta
-"oké"-mosolyogtam és elengedtem az ölelésből
-"Üdvözlöm az én nevem Evelyn Cullen"-mosolyogtam
-"Örömömre szolgál megismerni önt hölgyem én Mark Mansen Read vagyok"-mosolygott
Erre elkapott a nevetés engem is és őt is.Akkor fejeztük be a nevetést amikor lent csukódott az ajtó és megjelent Rosalie és Emmett.
-"Hát ti?"-kérdezte Rosalie
-"itt ülünk"-mondtam de Rosalie sejtett mindent
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése